Lépteidet vezérelje
Égi csillag ragyogása,
Gyönggyel legyen koszorúzva
Boldogságod koronája.
Osztozzék a boldogságban
Lelked és a szíved is,
De ha élsz majd boldogságban,
Oda azért azt kívánom,
Gondolj néha rám is!



Az emlékezéshez nem emlék,
Hanem szeretet kell,
S akit szeretünk,
Azt nem feledjük el.

/Shakespeare/



Ne bántsa lelkedet nagy remények vágya,
Mert nem a jólétben van a szívek boldogsága.
Örömöt adhat egy kunyhó is eleget,
Csak a szív legyen sorsával elégedett.



Kísérje léptedet az égi vezér keze,
Ne bántsa szívedet a búnak fellege.
S ha mégis utadba bánat gyöngye akad
Tűrj, mert bánat után öröm, virág fakad.



E néhány sort írom a könyvedbe,
Vésd azt jól az emlékezetedbe:
Nem az az igazi barátod, ki
Emlékkönyvedbe ír,
Hanem, aki veled együtt érez,
S veled együtt sír.



Az élet célja a boldogság.
Az az ember boldog,
Akinek szép az élete.
Annak szép az élete,
Aki másokért élni,
Nemes eszmékért lelkesedni,
Küzdeni tud.



Nincsen rózsa tövis nélkül,
Nincsen élet bánat nélkül.
Ha valaki megbántana,
Gondolj vissza e szavakra.



Ha majd egyszer ki fogsz lépni
Az élet kapuján,
Akkor ismered meg az életet igazán.
Szeresd az Istentől áldott Édesanyád,
Ki vigyáz szerető szívvel rád.
Ne csüggedj el, ha jön az óra,
S nem védhet meg jó anyád karja.
Két dolog függjön szemed előtt mindig:
Becsület, tisztesség, mely legdrágább mindennél.



Sok jónak és igaznak
Legyen szíved nyitva.
Ez a boldogságnak
Legelső titka.
Négy szót jegyezz meg csupán:
Egyet szeress, de igazán!



Mindennap megszűnik valami,
amiért az ember szomorkodik,
de mindennap születik valami,
amiért érdemes élni és küzdeni.

/Herakleitos/



Fény vagy te is, lobogj hát!
Melegíts és égess!
Hinned kell, hogy a világ
Teveled is ékes.

/Tóth Árpád/



Nem a világ halad,
mi változunk.

/Madách/



Legyen a sorsod bármily mostoha,
E pár sort ne feledd soha!
Ma még nyíló virág az élet,
De a vihar téged is letéphet.
Akit szeretni tudsz, csak szeresd
És ne sírj, mert nem érdemes.



Ki azt mondja: „imád”,
Sose hidd el szavát.
Ki azt mondja: „szeret”,
Talán igaz lehet.
De az, aki rád néz, hallgat,
Nem beszél és nem szavalgat,
Annak add egész szívedet,
Mert az forrón és hűn szeret!



Ha most megkérdeznék tőlem
Mit jelentesz nekem?
Én felemelt fővel azt felelném:
Semmit, semmit-
Csak az egész életemet.



Ha majd egyszer, évek múltán
Hajad fehér lesz, kezed reszkető,
Kisunokáid közt üldögélve
A legkisebb egy könyvet vesz elő:
„Nézd nagymama, egy könyvet találtam!”
S te felnyitod e kis könyv fedelét,
S eszedbe jutnak a régi arcok,
Valaki, kit tán rég takar a sír…
S kisunokáid félve összesúgnak:
„Nézzétek csak a nagymama sír!”



Elhervad a virág, a felhők tovaszállnak,
De a szívemből emlékeid el nem szállnak.
Egy bűnöm van, nem nagy vétek,
Csak két szó az egész: szeretlek Téged.



Míg gyermek vagy, élsz gondtalan,
Nem tudod mi vár reád.
De eljő az idő, mikor az élet
Neked is gondot ád.
Játsszál, mulass, szórakozz,
De azért tanulj,
Hogyha jönnek a gondok
Könnyebben boldogulj!



Az élet egy angolkeringő,
Melyet eltáncolsz a sírig.
Életed csak attól függ,
Kivel táncolod végig!



Szólj, gondolj, tégy jót,-
S minden szó, gondolat és tett
Tiszta tükörként fog
Visszamosolyogni Rád!

/Vörösmarty/



Sok szép emlékvers díszíti könyvedet,
Én itt hátul őrzöm őket,
Hogy el ne szökjenek.



Önmagunk megismerése a legnagyobb utazás,
A legfélelmetesebb felfedezés,
A legtanulságosabb találkozás.

/Mária Sándor: Füves könyv/



Amit tapasztalsz, érzesz és tanulsz,
Évmilliárdokra lesz tulajdonod.

/Madách: Az ember tragédiája/



Előtted a küzdés, előtted a pálya,
Az erőtlen csügged, az erős megállja.
És tudod: az erő micsoda? Akarat,
Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat.

/Arany János: Domokos napra/



Gyönyörű, ha valaki
Maga előtt célt lát,
S azt meg is valósítja
Tűzön-vízen át.




Legyen boldogság mindig veled,
Élj boldogul azzal, kit szíved szeret,
Gyönge szíved semmi meg ne sértse.

Isten vezéreljen egy boldog életre,
Gondolj arra ki téged mindig szeret,
Az majd egy boldog útra vezet,
Zeneszóval fogadja szíved.

SZerencse kísérje minden léptedet,
Igazán kívánom ezt neked.
Vigyázz a gyenge szívedre,
Ügyelj sorom kezdőbetűire!



Minden elmúlik egyszer,
S ha tovaszáll a nyár,
Fáradt szívünk egyszer
Valakit visszavár.
Ha majd az élet tavaszán
Egy csillag felragyog,
Ha majd egy fiútól
Az első csókot megkapod,
Akkor cselekedj, mert a szíved kívánja,
Legyen a szíved a boldogság tanyája!



Nem az az igazi fájdalom,
Melytől könnyes lesz a szem,
Hanem, amit egy életen át
Könnyezve hordozunk csendesen.



Mit írjak e parányi lapra
Hogy emlékezz majd rám?
Ha nincs nevem szívedbe vésve,
Úgyis hiába mondanám.



Ne gondold hogy a jövő
A jelennél szebb lesz.
Az ifjúkor tündérálmát
Nem pótolja semmi sem.
Majd ha egykor álmaidnak
Rózsafátyla mind lehull,
Akkor látod, hogy magában
Mennyi szépet rejt a múlt.



Ha szívedben sok a bánat,
Ne meséld el fűnek, fának!
Mindegy ha fáj, ha vérzik,
Ne meséld el, hisz úgysem értik!



Éjszerű kis tündér
Mosolygós kis hamis
Minek neked emlék,
Hisz az vagy magad is!



Légy vidám, mint a tavasz,
Szeress forrón, mint a nyár,
Szíved legyen gazdag, mint az ősz,
De lelked legyen tiszta, mint a tél.



Az életben legjobb fiatalnak lenni,
Mindennek örülni, s vidámnak lenni,
Ha sírnod kell, akkor is nevess,
Ne gyűlölj senkit, mindig csak szeress!



Este, ha lefekszel tárd ki ablakod,
Keresd az égen a szerencsecsillagot!
Hogyha megtaláltad, mondj egy imát,
Kire te gondoltál, az is gondol rád!



Szeretni mindig,
Szeretni hűn,
Szeretni egyet
Sohasem bűn.



Ha majd egyszer távol tőlem
Rózsák hintik utadat,
Gondolj arra szeretettel
Ki írta e sorokat.



Csendes kicsi kápolnában
Ereszkedjél térdre,
És kit a legjobban szeretsz,
Imádkozzál érte!



Elválni könnyű, de feledni nehéz,
A szív a múltba ezerszer visszanéz.
Lehet, hogy könny nélkül búcsúzunk,
De mégis sírunk,
Ha ismét találkozunk.



A hit, önbizalom és erény,
Mely bizton vezet az élet tengerén.
Vezessen és el ne hagyjon soha,
Ez egy őszinte szív forró óhaja.



Légy szerencsés és boldog,
Szívemből kívánom.
Ne gyötörje szíved bánat, fájdalom.
Virágozzon életed, mint a kikelet,
Három csillag vezéreljen:
A Hit, Remény, Szeretet!



Nem elég a célt látni,
járható útja kell!
Nem elég útra kelni,
az úton menni kell!
Egyedül is! Elsőnek,
elől indulni kell!

/Váci Mihály/



Múltad gyermekálom,
Tavaszod a jelen.
Kívánom a jövőd
A boldogság legyen.



… És érezzék egy kézfogásból rólad,
hogy jót akarsz, és te is tiszta, jó vagy,
s egy tekintetük elhitesse véled,
szép dolgokért élsz - és érdemes élned!



Hivatásod legyen:
élni másokért,
S mások boldogságában
Keresni a magadét.

/Pestalozzi/



Ha majd érzed a május illatát,
Ha meghallod majd a kismadár dalát,
Ha lázba ejt egy szép tavaszi est,
Ha szíved lassan dobogni kezd.
Ha egy kis levelet csókolsz lázasan,
Ha éjjeleket töltesz álmatlan,
Ha sírni fogsz majd egy kis éneken,
Csak akkor tudod meg, mi is az a szerelem.



Mint csendes kis folyamnak csörgedező habjai,
Éltednek oly vidáman folyjanak le napjai.
Élted olyan legyen, mint az ibolya,
Melynek hervadáskor is szerény az illata.



Elég volt egy perc,
Hogy megszeresselek,
De nem elég egy élet,
Hogy elfelejtselek.



Vidámság és szeretet
Ölelje át életed.



Úgy áldjon meg Isten neved/születésed napján,
Hogy beérhesd vele minden órán.
Legyen életed mint a virágos fa:
Remény s öröm virágozzék rajta.



A jó szavak nyomán bizalom születik,
A jó gondolatok nyomán mélyebb ismeret születik,
A jó tettek nyomán szeretet születi.

/Lao-Ce/



Nemes önbizalom, de ne az önhittség
rugói lelkedet nagy célra feszítsék.
Legnagyobb cél pedig itt e földi létben,
ember lenni mindig minden körülményben.

/Vörösmarty Mihály/

1

2

3

Csak az tud élni aki mosolyog,
Csak az tud élni aki mindig vidám,
Kiből kicsordul minden szeretet
S dalt zengedez az élet alkonyán.
Kinek nevetős, tüzes szemeiből
Az igazság fénye tündököl, ragyog
Csak az tud dallal győzedelemmel élni, Ki mindig mosolyog.



Ha az életbe csapás érne, panaszra
Ne nyisd ajkadat.
Mert a panasz fájó beszédén,
Mindenki csak kacag és mulat.
Takard a bút a mosoly fátyolába,
S inkább legyen irigy a tömeg,
Ne számíts a részvét balzsamára
Nem ismerik azt az emberek.



Aki másokat ismer, okos.
Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős.
Aki önmagát legyőzi, hős.

/Lao-Ce/



Nem az tesz gazdaggá, ami
a mienk, hanem aminek örülni tudunk.

/ismeretlen/



Egy homokszemben lásd meg a világot,
Egy vadvirágban a fénylő eget,
Egy órában az örökkévalóságot,
S tartsd tenyeredben a végtelent.

/William Blake/



Múló az élet, örök a sír,
Szeresd, ki emlékkönyvedbe ír.
A rózsa elhervad, levele lehull,
Az emlék megmarad,
Élj boldogul.



Hit, remény, és szeretet,
Kérd az Istent, hogy maradjon veled.
Bízzál benne, ő nem hagy el téged,
Mert hinned kell, ha van benned lélek.
A hit legyen a legfőbb erényed,
Remélj, mert anélkül élni nem lehet.
A sorsod legyen bármily mostoha,
Reménységed ne hagyjon el soha.



Boldog, kinek nincsen semmi vágya,
Boldog, kinek nincsen elsiratott álma.
Boldog az ki szeret, s hamar tud feledni.
De igazán csak az boldog, aki sohasem
Tanult meg igazán szeretni.



Tanuld szeretni a rideg valót,
Mert boldoggá az ábránd nem lehet.
Mi földön élő emberek vagyunk,
Az angyaloknak hagyjuk az eget!



Ide vésem emlékbe szívem óhaját,
Légy „boldog” mindörökké,
Felejthetetlen jóbarát!



Szeresd a virágot,
S nem féltsd a szívedet,
Mert ki a virágot szereti
Rossz ember nem lehet!



Egyszer hallottam,
Akkor leírtam,
Most eszembe került,
Tele sírtam.
Gyűrött volt papírja,
Ette moly s penész.
Két szó volt ráírva:
Szeretni „könnyű”
De feledni „nehéz”.



Legyen élted olyan
Mint a bájos kikelet
Három csillag vezéreljen
Hit Remény Szeretet



Ha szeretsz olyat szeress,
Kit ha kell könnyen feledsz.
Ha szeretsz legyen az szép.
Ha szenvedsz legyen miért.
Én is szeretek egy szépet.
Felednék, de nem vagyok képes,
Mert az élet bármily mostoha
„Szeretni megtanít
De feledni soha”.



Ha csalódni fogsz az életbe
Abban kit legjobban szeretsz
Ha szívedbe titkos bánat képződik
Könnyel telik meg két szemed
Ne kívánj rosszat annak ki ezt okozta
S annak ki ezen segítene
Hanem tanuld meg azt
Hogy lehet, és kell feledni.



Ne nézz a vágyak távolába
Egész világ nem a mi birtokunk
Amennyit a szív felfog magába
Magunkénak csak annyit mondhatunk.



Ha kilépsz a nagy útra
Mit úgy hívnak, hogy élet
Útra csak jóságot vigy és szerénységet.
Vezessen az utad virágos mezőkön
Vigyázz le ne térj az egyenes ösvényről…
S pihenj meg hol fakad a boldogság forrása
Kísérjen tovább is az Isten áldása.



Ha bánat dúlja lelkedet
S szíved sajogva ég
Ne mondd soha senkinek
Nehogy gúnyolva légy…
Ne lásson át a fátyolon
A kíváncsi tömeg
Mosoly lebegjen ajkadon
Ha vérzik is szíved.



Ne hallgass az emberekre,
Csak a szív szavára.
Akárki is szól utánad,
Sose nézzél hátra.
Menj szépen a magad útján,
Nevetve vagy sírva,
Mert az élet úgyis úgy lesz,
Ahogy meg van írva.



Szép legyen mint csillag fénye
Egész életednek álma!
Szép lelkedet födje mindig
A nyugalom árnya.
Bút ne érezz, lépteidet
Boldogság kísérje,
Szép reményeid rózsafáját
A csalódás meg ne tépje!



Tudom hogy koszorút fonsz, emléked virágaiból
Mire aztán lelked szárnya, megpihenni lehajol;
Mennyi édes virága lesz, mit koszorúd egybe ölt,
Engedd hogy a virágok közt
Én legyek az örök zöld.



Oh ne gondold hogy a jövő
A jelennél szebb legyen
Az ifjúság édes álmát
Nem pótolja semmi sem.